Egy önálló irodával rendelkező cégnél – legyen az bármilyen kicsi is – inkább előbb, mint utóbb felmerül az igény arra, hogy a munkatársak egymástól függetlenül tudják a telefonhívásaikat bonyolítani, mindegyiküknek legyen külön vonallal rendelkező telefonkészüléke. Ha kevesen dolgoznak is az irodában, akkor sem célravezető a mindenkinek saját fővonalat megoldás, mivel így egymás között nem tudják a hívásokat átadni, és nem lehet egy központi számunk sem, amiről bizonyos szempontok szerint a bejövő hívásokat eloszthatjuk.

  Ezen alapvető (és még számtalan más) igény kielégítésére hozták létre a telefonközpontot, koncentrátort, idegen kifejezéssel a PBX-et (Public Branch Exchange).

Az automata telefonközpontok kezdetben mechanikusan, jelfogók segítségével, majd később elektronikusan működtek, napjainkban – mint szinte minden – digitálisan elven dolgoznak. A digitális jelfeldolgozás valamint a magán és nyilvános informatikai hálózatok fejlődésének köszönhetően nem kizárt az újabb generációváltás a telefóniában.

  A mára már teljesen digitális elven működő telefonközpontok a bérelt vagy nyilvános adathálózatokon keresztül (VoIP) is kapcsolódnak a külvilággal illetve saját mellékállomásaikkal. Újabb tendencia, és a régebbi, tradicionális gyártók kihívójaként jelentek meg a szoftver alapú telefonközpont megoldások, melyek a hagyományos értelemben vett alközpont funkciók kisebb nagyobb részét számítógépen futtatott alkalmazásokkal valósítják meg. Amennyiben rendelkezünk valamilyen analóg vagy ISDN vonallal, illetve költségeink csökkentése végett GSM adaptert üzemeltetünk, ezeknek a szoftveres telefonközpontba való integrálásához szintén hardver elemeket, u.n. gateway-eket kell telepíteni. A faxok hagyományos módon való fogadása szintén hardver eszközt, ATA-t (Analogue Terminal Adapter) igényel. Ezen szoftveres alközpontok rohamos fejlődésük ellenére üzembiztonságban (kinek nem önállósította még magát a windows-a?) és hangminőségben (késleltetés, visszhang) messze elmaradnak a hagyományos vetélytársak mögött.

  A kétféle út, a célhardver és a szoftver alapú megvalósítás jelenleg konkurensek, de a jövőben valószínűleg valamilyen kohézió eredménye fog győzedelmeskedni.

Itt kell megemlíteni még a mobil megoldásokat is. Egyikük a GSM hálózatokra épülő virtuális alközponti szolgáltatások, melyek elterjedtsége nagyon alacsony annak ellenére, hogy a magyar piacon hozzávetőlegesen már 5 év óta elérhető. A másik irány az egyre szélesebb körben hozzáférhető nyilvános Wireless hálózatokon kommunikáló VoIP megoldások, melyek még csak kísérleti stádiumban vannak.

Az telefonközpont kiválasztásnál meghatározandó és figyelembeveendő paraméterek: